Györgyfalvi népdal:
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
Nem mondanám babám, ha igaz nem vólna
Titkos a szerelem, félek a jó édesanyádtól
A elvárod babám, elveszlek a nyáron.
Anyám anyám anyám, kedves édes anyám
De szomorú vasárnap délután
Házunk elött szépen muzsikálnak
Engemet anyám visznek katonának.
A népi hitvilágban:
A füvek gyűjtőfogalmába gyomnövények, kerti növények, ill. különféle növényrészek egyformán beletartoznak. Változatos szerepet töltenek be a magyar népi hitvilágban. Legfontosabb alkalmazási területük a gyógyítás volt, de használatosak voltak ezenkívül szerelmi varázslásra, szerencse biztosítására, zár kinyitására, féregűzésre, féregűzésre, hajnövesztésre stb. A füvek felhasználás módja sokrétű: orálisan alkalmazott gyógyszer, valamint kenőcs, tapasz, fürdők, füstölőszerek tartozékai éppúgy lehetnek, mint a legkülönbözőbb mágikus eljárások segédeszközei (eldobás, bekerítés, keresztezés, megverés, az érintett személy magánál hordja, a megrontandó egyénnél elrejtik, küszöb alá, ablakba dugják stb.). Használatuk gyakran kémia-biológiai hatóerejükön alapul. Az erre vonatkozó ismeretek részint paraszti tapasztalatokon alapuló hagyományok, részint a mindenkori hivatásos orvostudomány ismerettárából eredeztethetők. Jóval nagyobb szerepe volt azonban a füvek használatának hagyományossá válásában bizonyos hiedelem jellegű tényezőknek: bármilyen fű használható bizonyos célokra, ha meghatározott időpontban, módon, helyről gyűjtik. Országszerte elterjedt volt pl. a kilenc sírról hozott fű vagy az úrnapi sátorfű használata. A gyűjtés nevezetes időpontjai Szent György napja és Szent Iván-nap, továbbá kétasszonyköze. A füvek természetfeletti eredetére és tulajdonságaira vonatkozó hit is fokozhatta a hatóerőt (pl. a páfrány virága Szent György éjszakáján nyílik ki néhány percre; aki akkor leszakítja, minden állat nyelvét megérti).